Az alkalmazásról

Valahol könyvek és egy MacBook Pro között születik a kód.

Rasty Turek vagyok, a Vaultaire mögött álló ember.

Egy mérnök, egy kódbázis, olyan architekturális döntések, amelyeknek csak az alkalmazás felhasználói felé van felelőssége. Ez a teljes szervezeti struktúra.

Miért számít az egy személy

Ha adatvédelmi eszközt csapattal készítesz, hozzáférési hatóköri probléma keletkezik. Minden mérnök, aki megérinti a kódot, hozzáfér az architektúrához. Minden befektető, aki finanszírozza a vállalatot, véleménnyel bír a monetizációról. Minden igazgatósági tagnak fiduciárius kötelezettsége van, amely ellentétes lehet a privát fájlok tárolásához fűződő jogoddal.

A Vaultaire-nek semmi ilyesmi nincs. Egyetlen személy írta az összes kódsort, tervezte az összes képernyőt és hozta meg az összes architekturális döntést. Nincs második kulcstartó. Nincs senki, akit be lehetne idézni, és aki bármit tudna. A biztonsági architektúra AES-256-GCM-t, helyi kulcslevezetést és zero-knowledge tervezést alkalmaz. Ugyanazokat a titkosítási szabványokat alkalmazza, amelyekben kormányok és pénzügyi intézmények bíznak, kompromisszumok nélkül, mert nem volt bizottság, amely gyengítette volna.

Háttér

A karrieremet a Google-nél kezdtem mérnökként. Ezután több vállalatot alapítottam, mindegyiket skálázásra, adatinfrastruktúrára és milliókat kiszolgáló rendszerekre fókuszálva. A biztonság mindig átszőtte ezt a munkát. Nagy léptékben gyorsan megtanulod, hogy az architektúra vagy alapból védi az embereket, vagy egyáltalán nem.

Az úton biztonsági és tartalomegyeztetési vállalatokat alapítottam, és olyan problémákon dolgoztam, ahol az adatintegritás és a hozzáférés-szabályozás nem funkció. Ezek a termék. Ez a háttér formálta a titkosítással, kulcskezeléssel kapcsolatos gondolkodásomat, és azt, mit jelent valójában zero-knowledge elvű szoftver.

Az utóbbi időben AI-eszközökre koncentrálok: ügynökök, értékelési rendszerek és fejlesztői munkafolyamatok iOS-re, macOS-re és webre. A közös fonal ugyanaz: valódi értéket teremteni anélkül, hogy az embereknek át kellene adniuk az adataikat.

Mi a Vaultaire

A Vaultaire az a pont, ahol a biztonsági hátterem és a kriptográfiai tervezés iránti érdeklődésem találkozik. Olyan titkosított tárolót akartam létrehozni, amely azt csinálja, amit a legtöbb trezoralkalmazás csak színlel: valóban titkosítja a fájlokat, nem csupán PIN-képernyő mögé rejti. AES-256-GCM-t alkalmaz a rajzolt mintából levezetett kulcsokkal. Nem látom a fájljaidat. Nem tudom visszaállítani a jelszavadat. Nem tudok bírósági idézésnek eleget tenni az adataidért, mert nincs nálam az adatod.

A kényszertároló úgy működik, hogy egy adott minta kényszer hatása alatt rajzolva csendesen megsemmisíti az összes többi tárolót. Azért létezik, mert azokra az emberekre gondoltam, akiknek a legjobban szükségük van rá. Újságírók, aktivisták, bántalmazás áldozatai, ellenséges határokon átkelő utazók. Ezek nem elméleti felhasználók. Ők az oka, hogy minden architekturális döntés a valószínűsíthető tagadás felé hajlik.

Hogyan dolgozom

A részletekre vagyok megszállva, amelyeket a legtöbb ember átugrásra szán. A bináris fájlméret, mert a felesleges az odafigyelés hiányának jele. A tipográfia, mert a vizuális pontosság mérnöki pontosságot tükröz. A kontextushatékonyság, mert az AI-munkában minden felesleges token felesleges döntés.

Gyakran tévedek, és ezt előnyben részesítem. A gyors sikertelenség az út ahhoz, ami kiadásra érdemes.

A Vaultaire-ben nincsenek nyomkövető pixelek, nincs fiókrendszer és nincs elemzés, hacsak nem adsz hozzájárulást. Ha hozzájárulsz, névtelen összeomlási jelentések és használati jelek gyűlnek össze adatvédelemre összpontosító szolgáltatásokon keresztül. Nincs személyazonosság, nincs eszközlenyomat, nincs kapcsolt személyes adat. Az alkalmazás nem tudja, ki vagy. Én sem. Ez a lényeg.